Múltidéző – a folyamatosan megújuló várostörténeti kiállítás

A várostörténeti kiállítást 1996-ban rendezték meg először, s bár állandó kiállításnak készült, a tartalma, külső megjelenése folyamatosan változik, megújul. Mindig más és más nagyatádi történetek jelennek meg benne, hiszen maga a múzeumi gyűjtemény is dinamikus mozgásban van: folyamatosan változik, új dokumentumokkal, tárgyakkal, fotókkal gyarapodik, és ezt a látogatóknak is szeretnénk megmutatni. Ráadásul a több ezres gyűjtemény egyszerre nem mutatható meg, s ahhoz, hogy minél több szeletét megismerhessék az érdeklődők, szükség van a kiállítás egyes részeinek megújítására, cseréjére.

A kiállítás történetek elbeszélésével kalauzolja a látogatókat Nagyatád múltjának különböző korszakaiban.

A legkorábbi történet a 15. századba nyúlik vissza: a bodvicai – akkor még bodafalvi – kerektemplom építésének idejébe. A 2002-ben Aradi Csilla vezetésével folytatott régészeti ásatás leleteit mutatjuk be két tárlóban, rajzokkal, ásatási fényképekkel, leírásokkal értelmezve a tárgyakat.

A kiállításban látható a múzeum gyűjteményének egyik legértékesebb darabja, egy gyönyörű 17. század eleji kelengyeláda. A kései reneszánsz stílusjegyeit hordozó bútor a német származású Hohenlohe család tulajdona volt, ám valószínűleg magyar nyelvterületen készülhetett, amire az intarziával díszített homlokzat tulipánmotívumai utalnak. A bútor a 20. század elején került Magyarországra, Hohenlohe Kraft Keresztély kaszói vadászbirtokának vadászkastélyába.

Nagyatád legrégebbi, műemlék épülete a Széchenyi téren álló katolikus templom az egykori ferences kolostorral. A barokk stílusú épületegyüttes a 18. században épült. Az építkezéshez szükséges területet és egyéb anyagiakat Atád földesura, egyúttal kegyura, Czindery Ferenc Rókus biztosította az ide települt ferences barátok számára.

Nagyatádon az elemi iskola mellett a 20. század elején indult el a polgári iskolai oktatás. Az iskola megszervezése Szmodics Szilárdnak volt köszönhető, aki az intézmény első igazgatója is volt (1903-1916-ig). Kezdetben egy intézményben, ám – a kor szokásainak megfelelően – külön osztályokban tanultak a lányok és a fiúk. Az iskola történetébe sokszínű, gazdag tárgyi és dokumentumanyag vezeti be a látogatókat.

Az egykori oktatás emlékei mellett képet kaphatunk a 20. század első felében működött (s néhány esetben mai napig működő) üzemekről, gyárakról is (konzervgyár, fonalgyár, nyomda), az egykor virágzó vízimalmokról, a korabeli mesteremberek tevékenységéről, vagy az artézi fürdő megalakításának és több mint százéves üzemelésének történetéről.

A nagyatádi artézi fürdő épülete az 1910-es évek első felében; korabeli képeslap

Hauptman Gyöngyi