A vízimalmok szerepe a gőzmalmok megjelenése előtt, de még közvetlenül az államosítás előtti évtizedekben is jelentős volt Magyarország területén a kisebb-nagyobb folyóvizek mentén élő közösségek életében. A vízienergia ilyen módon történő hasznosítása hazánkban 1000 éves múltra tekint vissza. A vízimalmok a középkorban – mivel ezekben őrölték meg a kenyérhez szükséges gabonát – szakrális helynek számítottak, így területükön szeszt fogyasztani és káromkodni is tilos volt és a templomokhoz hasonlóan gyakran menedékül is szolgáltak. Mindemellett stratégiai fontossággal is bírtak, nem ritkán a várak védelmének szerepét is ellátták bizonyos területek szándékos elárasztásával, így gyakran célponttá váltak egy-egy ostrom idején.

Később, a 19. század második felében, a „vízrendezések” időszakában a vízimalmok gazdasági jelentősége kevesebb hangsúlyt kapott a megérdemeltnél, inkább, mint a szabályozások és a hajózás akadályozó tényezőiként tartották számon ezeket a helyi szinten igen fontos létesítményeket.

A Rinya vízrendszerén mintegy ötven vízimalom létesült és működött, ezek egy részét alul- másik részét felülcsapott vízikerék hajtotta, de a korszerűsítések során a turbinával hajtott malomberendezés is megjelent.

Nagyatád területén bizonyíthatóan két vízimalom őrölt ebben az időszakban. Az ott évtizedekig dolgozó, később tulajdonos molnár család után Szollár-malomnak elkeresztelt, alulcsapott vízikerékkel hajtott malom Kiserdő területén állt. Építtetői a Czinderyek lehettek a 19. század elején. Amit biztosan tudhatunk, hogy a vízimalmok országos összeírása és korszerűsítése idején, 1905-ben Meller Manó tulajdona volt, 1911-ben már Lelbach Keresztélyé, akitől 1912-ben Szollár János és ifj. Szollár József, a malom akkori molnárai vették meg a malmot, és az egészen az államosításig a család tulajdonát képezte.

Forrás:
Dóka Klára: A somogy megyei vízimalmok történetéből (1855-1944), Somogy megye múltjából (Kaposvár, 1989)
Horváth Ferenc: Vízimalmok a Rinyán (1997-1998) (Kaposvár, 2003)

Makkos Péter

• 

• 

• 

•