„A város legnagyobb hatású intézménye máig is a szobortelep, amelynek hírét az itt dolgozó európai, amerikai, ázsiai művészek elvitték szerte a világba. A magyar művészet számára felbecsülhetetlen értéket hozott létre, amelynek megóvása és továbbfejlesztése egyik legfontosabb feladatunk.” (Géger Melinda művészettörténész) Az első részben a szimpózium mozgalomról és a nagyatádi művésztelep Bővebben……
A Széchenyi tér és a Kossuth utca sarkán található, ma is működő Nagyatádi Nyomda Kft. története több mint másfél évszázada kezdődött. Az 1939-ben kiadott „Dunántúli vármegyék” című könyv 670. oldalán található adat szerint Nagyatádon már 1859-ben működött Benyák Ferenc könyvkötészete, mely az alispáni iratokban foglaltak szerint öt személyt foglalkoztatott. Benyák Bővebben……
1948 márciusában megtörtént a gyár államosítása, az új igazgató a gyár egyik korábbi munkása, a Magyar Kommunista Párt tagja lett. Az ezt követő évek politikai, gazdasági viszonyai nem kedveztek a fejlődésnek. Az ötvenes évek elejének mezőgazdasági politikája (beszolgáltatások, kuláküldözés, a termelőszövetkezetek szervezésének erőltetése stb.) miatt a konzervgyártás hátterét jelentő nyersanyag Bővebben……
A konzervgyár igazi nagyatádi vállalkozásként indult: helyi vállalkozók helyben megtermelt tőkéből hozták létre, Nagyatád és térsége adottságaira, kiváló mezőgazdasági kultúrájára alapozva. A gyár 1941-es megalapításától az 1948. évi államosításáig terjedő fél évtizede igazi sikertörténet, melynek során egy egyszerű szilvaaszalóból 100-200 főt foglalkoztató, megyei viszonylatban is jelentős, exporttevékenységet folytató üzem született Bővebben……
Áll Nagyatád határában, az egykori János-major, ismertebb nevén Kiserdő bejáratánál egy vénséges tölgy. Azt mondják, 250 év körüli lehet, ami azt jelenti, hogy az 1760-1770-es években fejlődhetett ki a csemete. Milyen volt Nagyatád akkoriban, a kiserdei tölgy csemetekorában? Atád a 18. században a Czindery család birtoka volt, és a század Bővebben……
A simongáti vízimalom a Rinyáról a szabályozások során mesterséges úton lefűzött Malomárok csatorna partjára épült. K. Mándy Sámuel tulajdona volt, benne a simongáti cselédség, bodvicai lakosság számára végeztek darálást, vámőrlést, valamint az uradalom jószágainak szemestakarmányát is ebben a malomban őrölték. Három felülcsapott kerékkel működött. A háborúban orosz és bolgár katonák Bővebben……
A vízimalmok szerepe a gőzmalmok megjelenése előtt, de még közvetlenül az államosítás előtti évtizedekben is jelentős volt Magyarország területén a kisebb-nagyobb folyóvizek mentén élő közösségek életében. A vízienergia ilyen módon történő hasznosítása hazánkban 1000 éves múltra tekint vissza. A vízimalmok a középkorban – mivel ezekben őrölték meg a kenyérhez szükséges Bővebben……