(Pöstyén, 1922. október 12. – Párizs, 1994. december 24.)

Budapesten kezdett tanulni. Mesterei Végh Gusztáv, Dallos Hanna, Paul Collin és Kemény Zoltán voltak. Székely Péterrel tervezte a Kommunista Párt jelvényét. 1946-tól Franciaországban, Marcoussiban élt. 1948 és 1956 között kerámiákat, 1954-től nagyszabású épületdekorációkat készített: például szőnyeget, mozaikokat, üvegablakokat. 1956-től dolgozott fémmel, fával. Mozgóreliefeket, feszített plasztikát is készített. A 80-as években karikatúrákat és humoros illusztrációkat jelentetett meg (Jelenkor, Pécs). Ezen rajzoknak visszatérő motívuma a galamb, a madár, az egy és a sok kapcsolata, a kereszt, a céltábla vagy a labirintus, a kalitka, a kint és a bent – mint a szárnyalás és a szárnyszegés motívumai. Ezekkel a nyomatokkal a fasizmus áldozatainak is mementót állított. A hírnök halála a művész fájdalmas világképének – egyben mesterének, Dallos Hannának – albumba foglalt emléke. Installációiban gyakran zsákokat, fatörzseket, gerendákat helyezett el a térben, legyen az zárt tér vagy természetes környezet. A 90-es évektől ún. térkalligráfiákat is készített. Sötétre festett vagy égetett, általában dinamikusan installált (pl.: V-alakzatban felrakott) falécei kilövőpályához hasonló perspektívát hoznak létre. Hajlított lécekre feszített textilplasztikái ezzel szemben finom fény-árnyék hatásukkal légiesek és felemelőek. A hajlított fabordákra erősített vitorlarendszere spárgakötelékekkel és spirál-rendszerrel kiegészítve a zenei harmónia-teremtéshez áll közel. Kedveli a komor, sötét fafelületeket. Markáns plasztikákat, félméteres ólomreliefeket készített. Hasonló grandiozitással hozta létre szobrait fából és vasból egyaránt. 1970-ben készült drámai hatású, izgalmas, apokaliptikus képe a Requiem egy városért című nagyméretű, feketére égetett, fából készült féldomborműve dekoratív és impozáns alkotás. Művészetét az ellentétek közti egyensúlyozás és azok elegyítése jellemzi: anyaghasználata a könnyű (lepedő, vitorlák, vászonnyomatok, vászonhulladék stb.) és a nehéz (fém, vas, fahasábok stb.), alakzatai és formái pedig a fönt és a lent, az ég és a föld, a szárnyalás és a nehézkedés szélső értékei közt mozognak. Elegancia és pátosz jellemzi installációit. Formáit sosem tervezte meg pontosan előre, azokat mind a tér, mind a véletlen alakította.

Székely Vera úszóversenyzőként 1938-ban részt vett a berlini olimpián.

Forrás: Durgó Tibor