• A jó lovak dicséretére és emlékére (1984)
• Napköszöntő (1985)
• Harcosok (1986)

(Budapest, 1913. július 1. – Budapest, 1998. február 11.)

Elismerések: Munkácsy Mihály-díj (1949, 1954); SZOT-díj (1964)

Budapesten született Szabó Jenő műépítész és Török Lídia gyermekeként. 1933 és 1934 között a Közgazdasági Egyetemen, majd 1934 és 1939 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Tanárai Kerényi Jenő, Bory Jenő és Tar István voltak, mestere pedig Medgyessy Ferenc, akinek a műtermében dolgozott. 1939-től a Százados úti művésztelep tagja. 1934-től a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja. 1939-ben házasságot kötött Budapesten Gábor Mór festőművész és Bessenyei Ilona lányával, Ilonával. 1942-től a Képzőművészek Új Társasága tagja. Aktívan táncolt. A Muharay, majd 1948-tól a Honvéd Népi Együttes vezetője, koreográfusa volt. 1949 és 1952 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége főtitkára, majd elnökségi tagja volt. 1950 és 1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1954-ben alapítója a mártélyi főiskolai telepnek. 1954-től Almási Gy. Bélával a Vásárhelyi Őszi Tárlatok szervezője volt. 1982-ben és 1986-ban a nyíregyháza-sóstói, 1985-től a mezőtúri telep munkájában vett részt. Tagja volt a Gulácsy Társaságnak.

Medgyessynél tanult meg az agyaggal, kővel dolgozni. Akárcsak Medgyessy, ő is a paraszti szépségideált emelte fel művészetével. A kő, a fa és a bronz mellett kedvelt anyaga a kerámia. Mesélő kedvét és balladai tömörítő hajlamát egyaránt kifejezte fa-sztéléin. Kerámiát – tálakat, korsókat – Vásárhelyen kezdett készíteni. Az érmészettel az 1960-as évektől foglalkozott intenzíven. Emléket állított eszményképeinek (Munkácsy, Tornyai, Rudnay), növendékei érdeklődését is e téma felé fordította.

Forrás: Durgó Tibor