Sass Valéria – Úton álló (2003)
Pécs, 1950. november 17. – )
Művészeti díjak: 2008 Munkácsy Mihály-díj, 1990, 2. díj / A 8. Nemzetközi Kisplasztikai Triennalé zsűrijének díja, 1990 Különdíj / Budapest Főváros Tanácsának díja A 8. Nemzetközi Kisplasztikai Triennalén kiadott díj, 1983 Fődíj / A Magyar Képzőművészek Szövetségének díja A Györi Alkotótelep Kiállításán kiadott díj
Berlinben él. 1979-1981 között Nagyatádon és a Nemzetközi Művészeti Symposiumon dolgozott.
1984: MAOE nívódíja; 1985: Cité des Arts ösztöndíj, Párizs; Scholarship Centre, Helsinki; 1985-1988: Derkovits-ösztöndíj; 1986-1988: Wilhelm-Lehmbruck-ösztöndíj, Duisburg; 1989: DAAD-ösztöndíj, Worpswede; 1990: Philip Morris-ösztöndíj, Berlin; 1991: Hochschule für Künste, Bréma – meghívott professzor; 1993: szenátusi ösztöndíj, Berlin. Kedvelt anyagaiból, többnyire fekete-fehér napilapokból és fából építi szobrait, installációit. A 70-es évek végén Hajókat konstruált. Ezek a szobrok még a figuralitást őrzik, azonban a későbbiek során egyre inkább érvényesül az elemek közti elvontabb összetartó erő: a feszültség (pl.: kötelekkel kifeszített elemek), valamint a tér és az anyag közti “eltérés”. A 80-as években szinte kizárólag fagerendákat alkalmazott, nélkülözve a más anyag felhasználását, és az összekötő elemeket. Ezeket általában a négyszögből bontja le, gyakran hosszában csipesz-szerűen bevágva vagy kitámasztva és a falnak támasztva, sarokba illesztve, egy oszlop köré csíptetve, levegőbe lógatva vagy egymástól elszakítva, mégis egymásra utaltatva elemeiket. A 90-es években kezdi el a napilapok bálázását, egymásba hajtogatott tömbjeinek felstócolását, különféle térbe, tárgyra, kontextusba vagy megvilágításba (pl.: rávetítéssel) helyezését.
1979 Pörgő plasztika
1980 Bohóc
1981 Hajó II.
Forrás: Durgó Tibor