(Milánó, 1927. március 15.  – Nogent-sur-Marne, 2010. február 12.)

Fejlődése a szabad figurától a nem figurálásig vezetett.

Tinédzserként először a tudományorientált tanulmányokat választotta, majd elfordult tőlük. Ezután egy kutatási periódusba lépett, melyben kedvenc témái a lóalakok és a női akt, amelyek egész életében végigkísérik. 1943-ban önkéntesként bevonult a bergamói lovasságba, ahonnan három gyötrelmes hónap után kilép. Apja halálakor 1946-ban otthagyta a középiskolát, hogy beiratkozzon a brerai Képzőművészeti Akadémiára.

A mélység, az emberségesség, a józanság, a néma költészet jellemzik műveit. Akár kőből, akár fából farag, a formák érzéki lágyságot nyernek a szilárd anyagban, a gömbölyded, áramvonalas formákat éles szélek törik meg.

Forrás: Durgó Tibor