Orosz Péter – Kaszahegedű (1983)
(Nyíregyháza, 1951. június 20. – 2015)
Elismerések: Munkácsy-díj (1997); Koszorús Szobrász-díj (1998);
2000-től a Magyar Szobrász Társaság elnöke.
A kortárs magyar művészeti szcéna egyik legkülönlegesebb alkotója. Gazdag életműve mellett közel 30 évig a budapesti Műcsarnok kurátora volt, 8 éven át pedig a Magyar Szobrász Társaságot vezette. A Szófiai Képzőművészeti Akadémián ugyan akadémikus képzést kapott, de már első tárlatain kiderült, hogy egy olyan szobrászati nyelv kialakítására törekedett, ami kizárólagosan az övé. 1990-ben Samu Gézával, Varga Géza Ferenccel és Huber Andrással megalakították a Fáskör művészeti csoportot.
Kezdetben az art brut szellemiségéhez közelálló nyers, durva faszobrokat készített. Ezekkel párhuzamosan líraibb műveket is alkotott, majd felhasználva a létra és a csúzli szimbolikáját, ezeket is sorozatokba rendezte. Műveit eperfából (és annak háncsából), fenyőből, fűzfából, akácból, szőlővesszőből, és mindezek együttes használatával alkotta, de alapanyagai között feltűnt az ólom, a vas, a textil is. Legjellemzőbb motívuma mindig is a gleditsia (tövises lepényfa) vagy másik nevén Krisztus-tövis volt.
Művészete a 80-as évektől rendkívül tudatosan az organikus, természeti formák szobrászati megfogalmazásáról szól, mindenféle romantikus, népieskedő felhang nélkül.
A kilencvenes években fából és szögesdrótból állított össze kocka- és gömbszobrokat, az egyiptomi fáraók inspirálta műveket, majd a csonkolt karácsonyfa vált művei alapanyagává. Egyaránt alkotott installációkat és köztéri munkákat. Útja az absztrakcióból az ábrázolóba oda-vissza tartott, miközben geometrikus fragmentumok is megjelentek művészetében.
A Samu Géza-féle örökség fanyar, ironikus továbbvivője.
Forrás: Durgó Tibor