(Budapest,  1949. január 28. – )

Elismerések: Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, II. díj (1989); 3. Országos Faszobrászati Kiállítás díja, Nagyatád (1994); Országos Érembiennále, Sopron, a MAOE díja (1997); Munkácsy Mihály-díj (2004)

Első alkotói korszakában – a ’70-es évek közepétől a ’80-as évek közepéig – konstruktivista fa- és fémplasztikákat készített. A ’80-as évek közepén fordult a magyar bio-artnak nevezhető mozgalom felé, amelynek nagy hatású mestere Samu Géza volt. A ’80-as évek második felétől egymás után teremti kultikus, biomorf áglényeit, megtartja a konstruktivizmusból tanult tiszta szerkezeteket, de ezeket szenvedélyes, organikus, finom rajzú térformákká alakítja. Műveinek kiindulópontja többnyire az ág, az elágazás. A természetben gyűjtött fákhoz len- és kendervásznat, papírt, háncsot, kócot társít, legtöbbször meghagyva nyers, eredeti színüket. Ha – igen ritkán – színez, itt-ott mészfehérrel pettyez, halványvörössel pácol. A finom részletek iránti érzéke fő műfajává a kisplasztikát teszi. A szürrealizmus, a lírai nonfiguratív és a posztmodern irányzatok egyaránt hatnak művészetére.

Fotók: Durgó Tibor