(Budapest, 1948. augusztus 13. – )

Elismerések: a Népművelési Intézet nívódíja, Tokaj (1977); Munkácsy Mihály-díj (1998);

1968-tól kiállító művész.

Romániában, a Szovjetunióban, Bulgáriában és Németországban járt tanulmányúton. Figyelme fokozatosan fordult a természeti formáktól a geometrikus formák, a konstruktivizmus felé. Dolgozott a Csiky Tibor vezette tokaji alkotótelepen. Részt vett a dunaújvárosi acél- és a nagyatádi faszobrász szimpóziumokon, a győri művésztelepen. A 70-es évek közepétől készíti konstruktivista, minimal artos plasztikáit, sorozatait. Művei jellegzetessége az eltérő anyagok használatában és a különböző felületek hatásában rejlik. A 80-as évek második felétől pusztulásra ítélt, fából készült, geometrikus elemekből álló talált tárgyak (pl.: fűrészbak, ablak) jelentik művei kiindulópontját, melyekről nemes fából, fényesre polírozott acélból, rézből, vasból másolatokat készít. Az eredeti tárgyat és reprodukcióit sorozatként állítja ki.

Forrás: Durgó Tibor