Dan Covătaru román szobrászművész 1944-ben született Csernyivciben, tanulmányait a bukaresti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1969-ben. Azóta a jászvásári (Iași) Képzőművészeti Akadémia professzoraként dolgozik, és a kortárs román szobrászat egyik jelentős alakjává vált. Alkotói pályáján elsősorban a modern, absztrakt szobrászati nyelvet képviseli, munkái alapanyagaként gyakran alkalmaz fát, amit nagyvonalú, térformáló gesztusokkal komponál meg. Műveiben a nonfigurativitás dominál, hangsúlyt kap a formai ritmus, az anyag természetessége és a téri elrendezés.

1979-ben részt vett a nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelepen, ahol megalkotta egyik legismertebb magyarországi művét, Az anyaság diadalíve címmel. Az alkotás egy absztrakt, diadalívszerű fa térplasztika, amely nem ábrázolja konkrétan az anyaságot, hanem annak tiszteletét a forma nyelvén, stilizáltan jeleníti meg. A kompozíció fenségességet és emelkedettséget sugall, a címben szereplő „diadalív” metaforikusan utal az anyaság társadalmi és emberi jelentőségére. A mű nem az anyát vagy a gyermeket jeleníti meg szó szerint, hanem szimbolikus emelkedettséggel, emlékműként tiszteleg az anyaság intézménye előtt.

Eredetileg a buszpályaudvar közelében, egy nyitott téren helyezték el a szobrot, ahol szabadon érvényesülhetett a plasztika térformáló hatása. Később, 2001 körül egy helyi nőszövetség kezdeményezésére áthelyezték a város egyik körforgalmának mellé, ahol új értelmezési keretet kapott: nemcsak műalkotásként, hanem városi térjelként is funkcionál. Az elhelyezés változása is hozzájárult ahhoz, hogy a szobor jelentése, üzenete új dimenziókkal gazdagodjon.

A mű jól illeszkedik a nagyatádi szoborpark modern szobrászati örökségébe, ugyanakkor túl is mutat azon: az emberi élet legmeghatározóbb tapasztalata előtt tiszteleg.

Forrás: Durgó Tibor