(Micske, 1920. július 30. – Bukarest, 1994. március 4.)

A magyar származású romániai szobrász munkáinak jellemzője – saját szavaival – a „jelképes, gondolatfakasztó, áttételes ábrázolás”. Előszeretettel örökítette meg az irodalom és művészet jeles egyéniségeit. Alkotásaiban a természeti formák absztrahálásából indult ki, eleinte fával, később kővel és bronzzal dolgozott. Plasztikai művészetének hangvétele alapvetően derűlátó, miként maga is rendületlenül hitt a kelet-európai gondokat megoldó jövőben. Érett alkotói korszakának köztéri szobraiban is a felemelő optimizmusnak adott hangot.

Nagyatádon készített alkotása: Őrzők (1983).

Képek: Durgó Tibor