Életre kelt szobrok – kisplasztikai kiállítás

Nyugszik a piktor, a Nap. Most szobrász Hold kel

a tájra, formákat mutat és egyensúlyt, teret és tömeget.

(Weöres Sándor: Nap és Hold)

Csodálatos tárlat látható a Nagyatádi Szoborpark és Látogatóközpont kiállítótermében. A nemzetközi faszobrász alkotótelepet 1975-ben hozták létre Nagyatádon, és a következő évek során Somogy megye egyik legjelentősebb művészeti létesítményévé vált. A művésztelepre a világ minden tájáról (Magyarország mellett Európa, Ázsia, Amerika különböző országaiból) érkeztek szobrászok, akik nagy méretű, külső teret igénylő, tájhoz kapcsolódó faplasztikákat készítettek.

Az alkotótelepen folyó munkához kapcsolódóan 1985-től kétévente országos kisplasztikai kiállításokat rendeztek a nagyatádi Művelődési Házban. A kiállításokon szereplő alkotók közül több neves magyar szobrász ajánlotta fel egy-egy alkotását, s ennek köszönhetően az évek során értékes kisplasztika gyűjtemény jött létre az intézményben. E művek mellett a pécsi és a budapesti szobrászhallgatók nyári alkotótáboraiban készült alkotások is láthatók a kiállításon. A fiatal művészek szobrait az országos kisplasztikai kiállításokon is bemutatták, több közülük díjat nyert, majd – felajánlás révén – a helyi gyűjteménybe kerültek.

Az alkotások között figurális és absztrakt művek egyaránt vannak. Ifj. Szabó István Csellózó lány című műve a szobrászat klasszikus vonalát képviseli: mesterségbeli tudásról árulkodó, szépen megmunkált, nyugalmat, szépséget sugárzó szobor. Kim Sung-Ihl Fájdalom című szobra szintén emberalakot ábrázol, ám a tömbszerű, durva vésővonásokkal kialakított, sötét színű fából készült, magába roskadt, mélyen lehajtott fejű ember szinte tapintható fájdalmat, szomorúságot áraszt magából. Rendkívül erős, expresszív alkotás. Dan Covataru Torzó című plasztikája nem is egész emberalakot ábrázol, hanem annak csupán brutális metszésekkel megcsonkított darabját: állásában összegörnyedő, egyik kezét a testére szorító alakot. Fájdalmat, szenvedést kifejező mozdulatba merevedő embert.

Több mű képviseli a művészet konstruktív irányzatát, amikor az alkotó a geometrikus formákat helyezi előtérbe, erőteljesen hangsúlyozva a szerkezeti formákat, a tereket, a tömböket és a síkokat. Ezek közé sorolható például Gy. Molnár István Konstrukció című, ördöglakatra emlékeztető, mérnöki pontossággal kiszámított és felépített alkotása (nagy méretű változata sajnos már nem áll), vagy Heritesz Gábor Természetesség című szobra, ill. annak makettje. A szobor egy egyszerű hétköznapi tárgy, a fűrészbak sokszorosára nagyított változata. A hétköznapi tárgy óriássá növelésével a szobrász kiemeli a tárgyat eredeti környezetéből: a fűrészbak többé nem használati tárgy, hanem mindennapi társainak emlékműve. A szobor a fával dolgozó mesteremberek munkája előtti tisztelgés, erre utal az alcíme is: Tisztelet minden fával dolgozó embernek. Heritesz Gábornak két kisplasztikája is látható a kiállításon: rendkívül finoman kidolgozott, a fa tulajdonságait, szerkezetét (színeit, az évgyűrűk rendjét) kiemelő, kihasználó, egymással különös rendbe állított kockákból készített művek ezek (Helyzet és Alkalom), melyeket érdemes közelről megnézni.

A felnagyított fűrészbakhoz hasonlóan vannak más művek is a kiállításban, amelyek ismerős, hétköznapi dolgokat ábrázolnak. A művész azonban nem a tárgy “hasonmását” készítette el: a (Fülöp Gábor) az eredeti méretű tűhöz képest sokszorosára növelt, óriásira nagyított “tárggyá” vált, Leyer Kornél Váz című alkotása pedig a mindannyiunk által jól ismert kerékpárnak egy kivágott részletét emeli ki, amely emlékeztet is az eredetire, meg nem is. A szoborrá alakított tárgy az alkotás során új perspektívába kerül, új jelentéseket kap.

A fával dolgozó szobrász alkalmazkodik a felhasznált anyag tulajdonságaihoz, az alkotás során figyelembe veszi, kihasználja annak lehetőségeit – szinte együtt dolgozik a fával, amely akkor is megtartja tulajdonságait, akkor is tovább él, amikor már szoborrá alakul (“érik” a színe, szárad, reped stb.). A kiállításban sok alkotás szerepel, melyeken jól látható az anyag és a vele dolgozó ember közös munkája. Baráth Fábián Szög és ív című műve a kétféle kialakítás révén épít az ellentétre (szigorú szögletesség – lágy ívelés), ugyanakkor a szobor kifejezi az összetartozást, az egymáshoz kapcsolódást is. Plank Antal fából készített Rugó-ja fantasztikus alkotás: az egy fatörzsből kifaragott, egyes részein finoman, másutt durvábban megmunkált szobron jól láthatók a köríveket alkotó évgyűrűk, amelyek szintén a mű részét képezik, jelentésük van. Rendkívül finom, szép alkotás Gombos Andrea plasztikája (Cím nélkül), a “megcsavarodott” fa, amelyen csodálatosan jelennek meg az évgyűrűk. Érdekes alkotás Pál György Róbert Konstruktív-dekonstruktív című műve, mely két, ugyanolyan formát állít párba, ám az egyik épp csak, hogy megmunkált, vésővel durván faragott, organikus forma, míg a másik kiegyenesített, szögletes, simára csiszolt, szigorú geometrikus felületeket kapott.

Bizonyos munkák valamilyen mitológiára épülnek: akár magán (pl. van Tetterode: Béketotem, Lukács József – Nathalie Cirino: Zsiráf)), akár egy népcsoport mitológiájára (pl. Haiti karibi népek mitológiáját megidéző szobrai: A béke kakasa, Guije asszonya). Várhelyi György Sors című alkotása az emberi lét alapkérdéseit veti fel, Sorsforgó című nagy méretű szobra, amely hasonló gondolatra épül, a szoborparkban látható. Detkovics Anikó Seb című alkotása egy, a keresztény kultúrában jól ismert szimbólumra épül. A mű egy sorozat része, a kiállításban látható szobor mellett két másik kisplasztikája foglalkozik ezzel a gondolattal. Hasonlóan egy-egy gondolat, motívum, jelkép képezi az alapját Szirmai Nóra Egy, Gilly Tamás Ember, és Farkas László Szózat című szobrainak.

Különös elemei a kiállításnak a festett szobrok. Schéner Mihály alkotásai (Tulipán I., II., Bagoly) könnyed, játékos művek, nagy méretű változataikat játszótereken állították fel. Mario Merola színes szobrai más jellegűek. Kapu című alkotása a nagyatádi gimnázium udvarán áll, és a szobrász engedélyezte az iskola mindenkori diákjainak, hogy kedvük szerint időnként átfessék a művet. A ballagó diákok minden évben jelképesen ezen a kapun “lépnek ki az életbe”.

A szobrok mögötti képsoron és a mennyezetről lógó “zászlókon” a művésztelepen különböző időszakokban dolgozó szobrászok láthatók alkotás közben: Kim Sung-Il, Akira Nishizawa, Bencsik István, Viktor Konecny, Gombos Andrea, Gálhidy Péter, Heritesz Gábor , Varga Géza Ferenc, Tornai Endre András, Detkovics Anikó.

A Malomárokra néző, a környező tájrészlettel, fákkal, virágokkal, madarakkal szinte egybenövő kiállítótér gyönyörű környezetet biztosít a szobroknak: értelmet nyert az eddig üresen álló tér, amelyben otthonra talált ez az értékes, mindeddig a maga teljességében nem látható gyűjtemény.

A kiállítást rendezte, a kiállítás- és műtárgyfotókat készítette: Huszár Endre.

A kiállítás előkészítésében, megvalósításában közreműködtek a Nagyatádi Kulturális és Sport Központ munkatársai.

Hauptman Gyöngyi

Heritesz Gábor: Természetesség; a háttérben látható képen az alkotó áll a szoborparkban felállított nagy méretű szobrán

Dan Covataru: Torzó; ifj. Szabó István: Csellózó lány; háttérben: Nemes Ferenc: Hommage à SOTO
Gilly Tamás: Ember; Detkovics Anikó: Seb; Szöllősy Enikő: Variálható elemsor I-II.
Mészáros Gergely: Kívül-belül