NAGÁMI, polgári nevén Nagy Gábor Mihály (1955–2024) magyar szobrász, a hazai konstruktív plasztika kiemelkedő jelentőségű, egyéni hangú és kifejezésmódú alkotója. Minimalista, szikár plasztikáival a felhasznált anyagok, főként a fa, az acél és a vas ellentétére épített. Kezdetben asztalosként dolgozott, 1976-tól kiállító művész. Első önálló kiállítását 1993-ban nyitották meg. Csiky Tibor tanítványa volt, akit későbbiekben is a mesterének tartott. Anyaghasználata a fára, vasra, acélra és gránitra is kiterjedt. Műveit áthatja a keleti filozófiák hatása, főképp a taoizmus ihlette absztrakt koncepciók. Elismert alkotó volt: 1992-ben a XXIV. Nemzetközi Győri Művésztelep díját, 1994-ben és 1998-ban Nagyatádon pedig az Országos Faszobrászati Kiállítás díját kapta meg. 2016-ban életművét Munkácsy Mihály-díjjal is elismerték.

A művész 2024. január 27-én, életének 69. életévében hunyt el.

„A fát én az indulásomtól hoztam. Azt hittem, hogy mindent tudok a fáról. Elég sokat foglalkoztam ezzel az anyaggal, tudom, milyen szerkezete van, milyen tulajdonságai vannak. De aztán kiderült, hogy mégiscsak keveset tudok. Mert más a mesterség és más a szobrászat.”

Forrás: Durgó Tibor