Deim Pál – Minden értelmetlenül elpusztult ember emlékére

(Szentendre, 1932. június 29. – Szentendre, 2016. május 9.)

Elismerések: Munkácsy Mihály-díj (1985), Kossuth-díj (1993)

A Nemzet Művésze (2014) címmel kitüntetett, Kossuth-díjas (1993) magyar festőművész, kiváló művész. Az 1960-as években induló magyar neoavantgárd egyik kiemelkedő alakja. Sajátos stílusa szorosan kapcsolódik a szentendrei festészet klasszikus hagyományaihoz. A festés mellett 1971-től foglalkozott szobrászattal. Művészete a Szentendrei Iskola és az Európai Iskola konstruktív-szürrealista hagyományaiból indul ki.

1952-ben gimnáziumi tanára, Bánáti Sverák József biztatására jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de nem nyert felvételt. 1952-1958 között a Honvéd Képzőművész Szakkörbe járt, ahol tanárai Szalatnay József és Koren István voltak. 1958-1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakos hallgatója volt, ahol tanárai az akadémikus tájképfestészet és a szocialista realizmus képviselői, Pap Gyula és Ék Sándor voltak. Formatív tapasztalatait azonban a progresszív szemléletű diáktársaival kialakult kapcsolata határozta meg. Mestereinek Barcsay Jenőt, Gadányi Jenőt és Vajda Lajost vallotta. 1960-ban a főiskolával ellátogatott Moszkvába és Szentpétervárra. Tanulmányai során a Szentendrei Városi Tanács Deli Antal ösztöndíjában részesült.

Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának (1963-1968), valamint a nemzetközi avantgard művészethez kapcsolódó Zuglói Körnek. A Kör tevékenységét nem nézte jó szemmel a korabeli kultúrpolitika, kiállításaikat bezáratta a főiskola vezetősége vagy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, illetve előfordult, hogy koncepciózusan kizsűrizték műveiket. Ugyanakkor – a Kádár-korszak kultúrpolitikájának képlékenységét mutatva – esetenként bemutatkozhattak csoportos kiállításokon.

A rendszerváltást megelőzően egyéni kiállításokon mutatkozott be a Ferenczy Múzeumban, a Műcsarnokban, a Magyar Nemzeti Galéria Műhely Galériájában, az Újpest Galériában, valamint az akkoriban aktív vidéki képzőművészeti központokban, Debrecenben, Dunaújvárosban, Győrben, Pécsett, Székesfehérváron, Veszprémben. A rendszerváltás után az Ernst Múzeum és a MűvészetMalom több életmű kiállítást rendezett műveiből. A Magyar Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választotta 1990-ben, és a legmagasabb állami kitüntetésekben részesült. Számottevő volt lakóhelyén végzett kulturális, műemlékvédelmi és környezetvédelmi tevékenysége, amelyért 1996-ban Szentendre város díszpolgárává avatták. 

A nagyatádi alkotótelepen készítette Minden értelmetlenül elpusztult ember emlékére című nagy méretű, konstruktív szellemű alkotását (1975).

(A szobor ma már nem látható, 1999-ben kidőlt.)

Web: https://mmakademia.hu/alkoto/-/record/MMA7076

Fotók: Durgó Tibor