(Barcs, 1963. november 7. – )

1982-től 1986-ig a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán földrajz-rajz szakon tanul. Majd 1992 és 1996 között szintén a pécsi egyetem Képzőművészeti Mesteriskolájában kőszobrász szakot végez. Mesterei Rétfalvi Sándor és Bencsik István. 1998-ban kapja meg mesterdiplomáját. 1998 és 2001 között DLA-képzésen vesz részt szobrászat szakterületen, ahol témavezetője Bencsik István. 1995-ben elnyeri a Samuel Buffat Alapítvány ösztöndíját Genfben, majd a Haus am See Alapítvány ösztöndíját Hannoverben. 1998-ben az UNESCO-Aschberg Alapítvány ösztöndíjában részesül, melynek révén Norvégiában alkot. 2000-ben megkapja a Magyar Állami Eötvös-ösztöndíjat.

1988-ig rajztanárként dolgozott általános- és középiskolákban. 1992-ig pedig animációs filmek készítésével foglalkozott. 1993-ban és 1997-ben részt vesz a nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Szimpóziumon. 1994-ben Nemzetközi Diákszimpozionon a horvátországi Vrsarban, majd az osztrák Lindabrunnban.

Elmondása szerint munkája során az egyediség és a tömeggyártás, az egyenszemélyiség és az emberi lélek autonómiájának ellentétpárosára igyekszik felhívni a figyelmet. Gondolatait azáltal önti formába, hogy a természet alkotta idomokat reprodukálja, így a sokszorosítás által áll ki az eredeti forma, és végső soron az originalitás mellet. Az egyedi mű megteremtésének zálogát a manuális munkamódszerben látja. A legjobb technika alkalmazása mellet is elengedhetetlenül fontos számára az a fajta kitartás és aprólékosság, amellyel munkáját végzi. A munkának ezt a típusát mintegy tüntetőleg végzi, protestálásképpen minden olyan gondolkodásmód ellenében, amely gyorsan, olcsón és mechanikusan kívánja létrehozni termékeit.

Forrás: Durgó Tibor