(Budapest, 1941. február 28. – Budapest, 2012. október 8.)

Elismerései: Munkácsy Mihály-díj (1993), Kossuth-díj (2005)

A 20. század második felének jeles magyar neoavantgárd nemzedékének kiemelkedő alakja. A budapesti Díszítőszobrászati Szakközépiskolában érettségizett az 1950-es évek második felében. Mestere De Battista Alajos volt. Az 1960-as évek elején a Képzőművészeti Alap kivitelező stúdiójában, majd 1966-tól a Magyar Filmgyárban sikerült munkát kapnia.

1965-ben tagja lett a Szürenon művészcsoportnak, amelyet többek között Csáji Attila, Csutoros Sándor, Haraszty István, Haris László, Molnár V. József, Türk Péter és mások alkottak, akik elsősorban a hazai és közép-kelet-európai problematikákat elemezték, és a hazai progresszív hagyományból merítettek. Az 1970-es évektől számos vidéki és budapesti színháznál vállalt díszlettervezői feladatokat. Díszleteivel több alkalommal is elnyerte a kritikusok díját. Rengeteg tapasztalatot szerzett már a gipsz formázásban, a filmes és színházi illúzióteremtésben, amikor 1985-től bevállalta a szellemi szabadfoglalkozású státust, s csak a képzőművészeti alkotó tevékenységnek élt. 1990-ben bekerült a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szcenikai Tanszékére, majd 1994-től a Film- és Színházművészeti Főiskolán tanított. 1996-ban beválasztották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak sorába.

Pauer Gyula azokat a termékeket, amelyeket a díszítő és kivitelező művészet terén alkotott, például fém szobornak ható festett gipsz plasztikáit kiállításokon is szerepeltette, mintegy átemelte a színházi és filmes látványosságot, illuzionizmust, varázslatot a tiszta képzőművészetbe. Mindig a Pszeudóból indult ki, s mindig oda tér vissza.

Forrás: Durgó Tibor