(Dorogpuszta, 1927. május 22. – Benczúrfalva, 2017. január 26.)

Elismerések: Munkácsy-díj (1968, 1976), Ezüst Gerely-díj (1970)

1949 óta kiállító művész.

1952-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Ezután Csók Istvánnal, Pátzay Pállal együtt az elsők között lett a Magyar Képzőművészeti Szövetség tagja.

Kisplasztikáit figuratív, realista szemlélettel, bronzból és fából alkotta. Megbízásra monumentális, kőből faragott és bronzból öntött emlékműveket, díszítő jellegű kompozíciókat alkotott. Országszerte mintegy hetven, fából vagy bronzból készült köztéri emlékművét, szobrát, plasztikáját állították fel: honfoglalási és második világháborús emlékművek, Szentkorona-díszkút (Királyhelmec, Szlovákia), játszótéri plasztikák. Szobrai között van a Matyó menyecske, a Táncoló lány, az Anyaság és a Szentháromság-szobor. A történelmi személyiségek közül bronzba öntötte Marx, Engels, Lenin és Rajk László alakját. Megformálta Váci Mihály, Vörösmarty Mihály szobrát, valamint Nógrád megye olyan ismert személyiségeit, mint Szontágh Pál, Madách Imre és felesége, Fráter Erzsébet, Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona. A szlovákiai Királyhelmec főterére ő készítette Petőfi Sándor, Szent István, Szent Imre és Szent László szobrát.

1971-ben részt vett a magyarországi I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé megszervezésében, segítette nemzetközi szimpóziumok és a szabadtéri kiállítások rendezését, a magyar éremművészet bekapcsolását a nemzetközi szervezetbe, a FIDEM-be.

A Nógrád megyei Benczúrfalván élt abban a műteremlakásban, amelyben 1912 és 1920 között Benczúr Gyula alkotott, és ahol később, 1955 és 1992 között édesapja, idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész dolgozott.

Fotók: Durgó Tibor