(Budapest, 1974. január 31. – )

Elismerések: Corvina Alapítvány díja (1997), Hermann Lipót díj (1999), Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szobrász Szakosztály fődíja (2001), Samu Géza Díj (2007), Nagyatád város díja (2011), Veszprémi Tavaszi Tárlat MMA nagydíj (2013), Endre Béla Mesterdíj (2017)

1997-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász szakán, mesterei Somogyi József, Bencsik István és Karmó Zoltán voltak. 1999-ben elvégezte ugyanitt a Szobrász Mesterképzőt. 2001-től maga is tanít a szobrász tanszéken, 2014-től pedig művésztanárként működik az intézményben. 2001 és 2003 között Derskovits-ösztöndíjban részesül. Művei olyan jelentős közgyűjteményben is szerepelnek, mint a Magyar Nemzeti Galéria vagy a székesfehérvári Deák Gyűjtemény. Gálhidy Péter szobrai a természet organikus formáiból veszik az inspirációt, de szükségszerűen reflektálnak a szobrászat alapvető kérdéseire is, mint az anyag és az egyensúly. Művészetében fontos szerepe van a szobrászati szerkezetnek, rendezőelvnek, amely a munkafolyamat irányvonalát megadja. A szobor által teremtett, körülhatárolt tér és magának a szobornak a dimenziója visszatérő, izgalmas témája. Konstruktív, szerkezetvázakhoz hasonló szobrai és damil installációi mellett megjelennek a természetből ellesett finomabb, lágyabban hullámzó vonalvezetések, amelyeket jelentős méretbeli léptékváltással ültet át a plasztika nyelvére például egy-egy monumentális tüske, termés, fűszál formájában. Az anyagok összjátéka, párosítása több munkájának velejárója. Egyes szobrai izgalmas téri – formai helyzeteket teremtenek, számos munkájánál a posztamens elhagyása is fontos szerepet játszik.